Kim Ir Szen észak koreai kommunista diktátor parancsára 1967-ben létrehoztak egy különleges alakulatot a hadsereg legjobb katonáiból, akiket szabotázs akciók végrehajtására képeztek ki. Az egyik ilyen gerillacsoport küldetése nem volt más, mint hazahozni a dél-koreai elnök fejét.

Bobák Péter

Bárkivel találkoznak, azonnal megölni

A kommunista Észak-Koreának (KNDK) már a déli szomszédjával 1953-ban megkötött tűzszüneti egyezmény óta feltett szándéka, hogy ha kell, akár erőszakkal is egyesíti a két országrészt. Az eszközök és célok egyszerűek voltak: bomlasztás, szabotázsakciók, és végül az anarchiába zuhant Dél-Korea Északhoz való csatolása.

Erre a célra Észak-Korea az 1960-as években létrehozott egy 31 főből álló különleges csoportot (a 124-es alakulatot), melynek az volt a küldetése, hogy kivégezze az akkor regnáló Pak Csong Hi dél-koreai elnököt és robbantsa fel az szöuli elnöki rezidenciát, az úgynevezett „Kék Házat”. Emellett parancsba adták, hogy ha bármilyen civillel találkoznak az akció során, azonnal likvidálják.

Több hónapos kiképzés után az alakulat elindult Keszong városából és Kim Sin Dzso vezetésével 1968. január 17-én átvágta az észak-déli határ szögesdrótját és bejutottak egy az amerikai hadsereg által ellenőrzött szektorba. A csapat rejtőzködő ruhában, lassan, két napon keresztül kúszott át a szektoron úgy, hogy az egyik szakaszon körülbelül 30 méterre voltak az amerikai katonáktól.

Kivégzés helyett agymosás

Az alakulat mindaddig észrevétlen maradt, amíg január 19-én a csapat össze nem találkozott négy dél-koreai favágóval. A négy civilt valamilyen okból ahelyett, hogy a parancsot követve lelőttek volna, inkább egy négy órás kommunista propagandának tették ki az észak koreai kommunizmus elközelgő dicsőséges győzelméről.

Az „előadás” során megemlítették parancsba adott küldetésüket is. Mindezek után a vezető tiszt megfenyegette őket, hogy ne merjenek ezzel a történettel a rendőrségre menni, mert különben megölik a családjukat. Ezek után sértetlenül elengedte őket.

A négy favágó azonban nem ijedt meg a fenyegetéstől, és azonnal a legközelebbi rendőrségre rohant, hogy bejelentsék az észak-koreai katonákkal való találkozást. Ellentétben Kim Sin Dzso vezető tiszt számításaival a favágók történetét komolyan vették a rendőrségen, és egy elnöki rendelet értelmében azonnal továbbították az információt a hadseregnek.

Január 20-a reggelre a dél-koreai fegyveres erők teljes készültségben álltak és elkezdték a hajtóvadászatot a 31 gerilla ellen. Igaz, a dél-koreaiaknak nem volt teljes információjuk a küldetésről, azonban megpróbáltak minden bevezető utat lezárni Szöulba és biztosítani a katonailag fontos objektumokat, köztük az elnöki rezidenciát is. Mindennek ellenére az alakulat gond nélkül elérte Szöult és estére már a rejtőzködő ruháktól megszabadulva, dél-koreai egyenruhában folytatták útjukat.

Még el sem kezdődött, már kudarcba fulladt

A csapat azonban körülbelül 800 méterre az épülettől egy rendőrségi egységbe futott bele. A rendőröknek gyanús volt a 31 felfegyverzett „dél-koreai” katona, akik épp nem egy fontos objektumot vagy útszakaszt védenek. A kínos kérdezősködéstől egyre idegesebb észak-koreai katonák viselkedése miatt az egyik rendőr a pisztolyáért nyúlt, akit azonnal lelőttek.

Ezzel az akció meghiúsult. A tűzharcban, két észak-koreai meghalt, a többi 29 szétszóródott és megpróbált visszamenekülni Észak-Koreába. Ez azonban csak kettőnek sikerült.

A dél-koreai rendőrség és a hadsereg az amerikai katonákkal kiegészülve egy hétig tartó véres hajtóvadászatba kezdett, amely során 26 északi gerilla mellett a sérülteken túl 30 dél-koreai fegyveres és 24 civil is meghalt (köztük három amerikai is). A civilek halálát egy észak-koreai gránát okozta, amely telibe talált egy buszt. Egyedül az alakulat vezetőjét Kim Sin Dzso-t sikerült élve elfogni.

Lázadást szítani és bevonulni

Az észak-koreaiak tagadása ellenére Kim Sin Dzso azt vallotta, hogy a parancsot közvetlenül Kim Ir Szentől kapták. Az elnök kivégzése és az elnöki palota felrobbantása után egy másik alakulat lépte volna át a határt, aki elfoglalta volna a fontosabb objektumokat és kommunikációs csatornákat, ezen felül kiszabadították volna a börtönbe zárt kommunista szimpatizánsokat.  Az átfogó terv az volt, hogy a meggyengült dél-koreai kormány tehetetlenségét lázadások fogják követni, ami az északi hadsereg bevonulásával és az ország egyesítésével fejeződött volna be.

Kim Sin Dzsot egy év után, szabadon engedték, dél-koreai állampolgárságot kapott, feleségül vett egy dél-koreai nőt, felvette a kereszténységet és protestáns lelkész lett. 2010-ben Li Mung Bak, dél-koreai elnök kinevezte emberi jogi tanácsadójának és ugyanebben az évben Pak Csong Hi lányával, Pak Gun Hje-vel is találkozott, aki a jelenlegi dél-koreai elnökasszonny. Annak ellenére, hogy Kim küldetése Pak apja meggyilkolása volt a találkozó baráti hangulatban telt.   

Az észak-koreai 124-es alakulat 1968-as akciója után Dél-Korea a védelmi képességeinek fejlesztésébe fogott, és létre is hozta saját, szabotázs akciókra specializálódott különleges alakulatát …

Folytatjuk!