„Oroszország bűnözőket támogat, akik megölték a gyermekeinket.” Ezt Munira Subasic, a Srebrenicai Anyák Szövetségének elnöke mondta, miután Moszkva megvétózta azt az ENSZ BT határozatot, mely a srebrenicai mészárlást, a délszláv válság egyik legtragikusabb eseményét népirtásnak minősítette volna. A boszniai szerb csapatok 8372 muszlim férfit és fiút végeztek ki. A II. világháború után ez volt a legsúlyosabb tömeggyilkosság Európában.

- OF - 

Az orosz vétót megelőző 24 órában intenzív vita folyt az orosz, brit és amerikai képviselők között, hogy mindenki számára elfogadhatóvá tegyék a határozat szövegét, de hiába: a nyilatkozatot nem fogadták el.

Vitalij Churkin orosz nagykövet szerint az Egyesült Királyság által felvázolt szöveg „, konfrontatív, politikailag motivált és nem konstruktív” illetve igazságtalanul emeli ki a boszniai szerbeket, mint fő felelősöket a délszláv háborúkban elkövetett bűnökért.

A mészárlás

Az valóban vita tárgya, hogy a mészárlás történeti távlatból való elítélése mennyire szolgálja a háborús rendezést és megbékélést - vagy csupán régi sebeket tép fel - az viszont cáfolhatatlan jogi tény, hogy Srebrenicában népirtás történt

A ma Bosznia-Hercegovina északkeleti részén lévő Srebrenicát 1993 áprilisában nyilvánította  védett területnek az ENSZ. A szerblakta területek közé enklávészerűen beékelődött, akkor 36.000 fős bosnyák település már ekkor is szúrta a boszniai szerb vezetők (Radovan Karadzic és Ratko Mladic) szemét. Július 8-a, a népirtás 20. évfordulója: Ratko Mladic parancsának engedelmeskedő boszniai szerb erők több mint 8000 férfit és fiút mészároltak le.

Etnikai tisztogatás

Bár utólag könnyű okosnak lenni, de tekintve, hogy minden harcban álló fél az etnikai homogenizációra – tehát a magának követelt területen élő egyéb etnikumok felszámolására, „tiszta” nemzetiségi államok kialakítására – törekedett, talán nem meglepő, hogy a szerbek a srebrenicai bosnyákok esetében sem válogattak az eszközökben, hogy elhárítsák a bosnyák beékelődés okozta „problémát”.

A mészárlást megelőzően a boszniai szerb haderő fokozatosan, hónapról hónapra vette körbe az egyre kiszolgáltatottabb várost, majd 1995 júliusában az ENSZ Protection Force (UNPROFOR) misszió holland békefenntartói nem tudták megakadályozni, hogy a szerb irreguláris milíciák végrehajtsák a háború, egyben a II. világháború utáni európai történelem egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosságát.

A civileket több százas csoportokban külterületekre vitték, ahol tömegsírokba lőtték őket, másokat kézigránátokkal, rakétavetőkkel öltek meg. Előfordult, hogy az etnikai tisztogatások közepette megafonos szerb katonák jelentek meg, és bemondták, hogy az elrejtőzött férfiak nyugodtan előjöhetnek, garantálják a biztonságukat. Amikor előjöttek, az embereket foglyul ejtették, megásatták velük a sírjukat, majd a gödrökbe lőtték őket.

Új sírokat ástak, hogy megússzák

A nők és a kisgyermekek elkülönítése után a férfiakat és fiúkat elszállították, majd szisztematikusan lemészárolták. A túlélők teljes hiánya miatt a történtek feltárása hosszadalmas és nehézkes, továbbá a felelősök is mindent megtettek azért, hogy tetteikre ne derüljön fény – még a tömegsírokat is kiásták, hogy új helyre temessék az elhantolt testeket (a sírok feltárása és az áldozatok újratemetése a mai napig folyik).

Egyetlen bűnük, hogy bosnyákok voltak

A tragédia azonban nagyon is valós, amiről ma is élő példaként tanúskodnak a hozzátartozók: a haláltól megkímélt anyák és feleségek. Ilyen Hatizda Mehmedovic egyáltalán nem kivételes története is: „a gyermekeimmel együtt 1995-ben engem is megöltek. Bár életben hagytak, de ez nem igazi élet. A gyerekeimnek csak az volt a bűnük, hogy bosnyák nevük volt… elvettek mindent, amim volt, a büszkeségemet kivéve” mondja a nő, aki ma a Srebrenicai Anyák Szövetségének tagja.

A Szövetség elnöke, Munira Subasic szerint az orosz vétó „ellehetetleníti a megbékélést és a társadalmi bizalom újjáépítését”, de nincs meglepve Moszkva döntésén „Oroszország bűnözőket támogat, akik megölték a gyermekeinket” mondta a döntést követően Szarajevóban.

Bár a Volt Jugoszlávia Büntető Törvényszék (ICTY) és a Nemzetközi Büntetőbíróság is népirtásnak ismerte el a srebrenicai eseményeket, az ENSZ 20. évfordulós döntése nemcsak elégtétel lehetett volna az áldozatoknak, de a háború utáni társadalmi és lelkiismereti helyreállítás fontos lépése is.

Golyózáporért most kőzápor

Július 11-én, az évforduló alkalmából szervezett megemlékezésen a hozzászólók és a résztvevők is szolidaritásukat fejezték ki, Aleksander Vucic szerb kormányfőt pedig kövekkel megdobálták, többek között ezért, mert a szerbek nem ismerik el népirtásként a mészárlást, másrészt Vucic 20 éve, nem sokkal a vérengzés után azt mondta: “ha meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot gyilkolunk meg”.

A hozzátartozók pedig folytatják, amit az elmúlt két évtizedben tettek: túlélnek és bizakodva várják, hogy halottaikat megtalálják, és méltó módon újratemethessék őket.