Aki japán létére Afganisztánig ment, hogy oroszokat ölhessen

Minimum kettő kézigránátot vitt magával a bevetésekre: „egy az ellenségnek, egy pedig magamnak, ha elkapnának”. Koshiro Tanaka, a Rambo 3 egyik ihletője, aki Afganisztánba utazott, hogy ott szovjet katonákat gyilkolhasson, és közben kiképezze a muszlim harcosokat.

- Bobák Péter - 

Becsülettel meghalni

Az 1940-ben született japán Koshiro Tanaka nagy tudású harcművész és üzletember úgy vélte, hogy „a második világháború óta már nincs lehetőség arra, hogy egy japán becsülettel, a szamuráj szellemiséghez méltóan haljon meg.”

Tanaka szerint az 1947-ben életbe lépett japán alkotmány 9. cikkelye, mely kimondja, hogy az ország „...önként, örök időkre lemond a háborúról, mint az állam szuverén jogáról…”  a japánoknak nem adja meg az esélyt arra, hogy méltó módon, háborúban harcolhassanak bárki ellen. Az Egyesült Államokkal szövetséges Japán és a Szovjetunió közti viszony annyira nem volt barátinak nevezhető, hogy Sztálin nem volt hajlandó még a szigetország határait sem elismerni. Tanaka emiatt a Szovjetuniót Japán természetes ellenségének tekintette és úgy gondolta, hazája túl könnyű célpont egy világuralomra törő Szovjetunió számára. A 1979-es szovjet-afgán háború megadta Tanakának az esélyt, hogy a szovjetek ellen harcolhasson.

1979 őszétől Afganisztánban egyre inkább kiéleződött az iszlám hagyományokat elutasító, szovjetbarát kommunista hatalom és a muszlim csoportok közti ellentét. Ezért pár hónappal később a Szovjetunió úgy döntött fegyveresen avatkozik be, és 1979 karácsonyán megérkezett az első szovjet ejtőernyős hadosztály Kabulba. Ezzel megkezdődött a tíz évig tartó szovjet-afgán háború.

A magányos harcos

1985-ben az ekkor 45 éves Tanaka úgy döntött, hogy elutazik Afganisztánba. Egyetlen dolog motiválta, hogy a szovjetek ellen harcolhasson. Nem volt harctéri tapasztalata, nem értett a lőfegyverekhez, egyszerűen elszánt volt. Felesége Takiko nem értette férje célját és a miértre adott válaszait sem tudta elfogadni, megpróbálta megállítani, de nem sikerült.

Ugyanebben az évben Tanaka Pakisztánba utazott, ahol az Islamabad-i japán nagykövetség figyelmeztette, hogy az afgán eseményekre való tekintettel ne keveredjen bele semmilyen harcba. Tanaka azonban nem törődött a figyelmeztetéssel. Később, 1986-ban a pakisztáni Peshawar-ba ment, ami az afgán ellenállók központja volt, és kiképzőtáborként is működött. Ide érkeztek a világ számos pontjáról, az iszlám különböző ágait képviselő önkéntesek, akik csatlakoztak a  mudzsaheddinekhez (szent harcosok).

Tanaka hagyományos afgán viseletben (Karatebushido.com)

Háborús üzlet

Ezeket a harcosokat a különböző szimpatizáns arab országokon kívül többek között az USA támogatta. Tekintettel az ekkor Iránban zajló Amerika-ellenes iszlám forradalom kiszámíthatatlan eseményeire, egy afganisztáni szovjet invázió az USA szemszögéből az egész régió stabilitását veszélyeztette. 1981-1985-ig 30 millió dollárról 280 millió dollárra nőtt az Egyesült Államok által a harcosoknak szánt költségvetési összeg. Később ez meghaladta az egy milliárd dollárt és a szovjet légi fölény miatt 1984-től már vállról indítható föld-levegő Stinger rakétákat is szállítottak a felkelőknek.

A külföldről érkező fegyverek elosztása nem ment olyan gördülékenyen, mivel sok harcolónak egyáltalán nem jutott, ugyanakkor sok került a pakisztáni és afgán fekete piacra. Tanaka első Peshawar-i látogatásakor, saját zsebből 10 ezer dollárt adott egy csapat felkelőnek, mivel megállapította, hogy elég régi fegyvereik vannak. Még abban az évben létrehozott egy kis céget, hogy tovább támogathassa az ellenállókat anyagilag.

„Az afgán szamuráj” Tanaka Koshiro könyve a háború alatti élményeiről

„Ha mind a négy végtagomat elvesztem, akkor már úgyis mindegy”

Annak ellenére, hogy Tanakának semmilyen harctéri tapasztalata nem volt, nagyon hamar belerázódott a háborúba. Rengeteg bevetésen vett részt Kabul, Jigdalak, Takhar és Kunduz régiókban, Elmondása szerint próbára akarta tenni magát, hogy hogyan reagálna halálos helyzetben. Ez hamar ki is derült, amikor egy Jagdalak-i bevetés során az első golyó elsüvített a füle mellett. Robert D. Kaplan egyik könyvében úgy fogalmazta meg, hogy akkor „kaptam egy löket adrenalint”. Az AK-47-esen kívül mindig volt nála három érszorító is. Úgy vélte „…három elég lesz. Ha mind a négy végtagomat elvesztem, akkor már úgyis mindegy”. Ezen kívül minimum kettő kézigránátot is magával vitt a bevetésekre, „egy az ellenségnek, egy pedig magamnak” ha elkapnák. Tanaka tisztában volt azzal, hogy hatalmas diplomáciai kárt okozna Japánnak, ha a szovjetek őt élve fognák el és kiderülne, hogy japán harcosok is akadnak az afgánok sorai között.

Tanaka  oktatja az afgán ellenállókat (Budomagazin)

„Afgán szamuráj”

Tanakát az iszlám ellenállók befogadták és nagy tekintélyre tett szert körükben. A kiképzőtáborokban hagyományos japán harcművész viseletben mudzsaheddinek százait oktatta karatéra és tai-jitsu-ra, hogy a szovjet katonákkal akkor is felvehessék a harcot, ha már nem számíthatnak fegyvereikre. Feltételezhetően, a felkelőknek nem tűnhetett annyira távoli világnak a szamuráj bushido szellemisége, hiszen a mudzsaheddinek „szent harcosok” és hitük szerint halálukkal mártírként a mennybe kerülnek, tehát nekik is, akár egy szamurájnak, harcban elesni a legnagyobb dicsőség. Tanaka nem volt muszlim, de ő is egyfajta mártírnak tekintette magát, aki kész meghalni Japánért. A bushido utolsó szakaszát kereste, a halállal való találkozást.

Az oroszok állítólag vérdíjat tűztek ki Tanaka fejére. Azonban mivel senkinek sem sikerült őt elkapnia, a szovjet propaganda a hírnevét vette célba. A TASS szovjet hírügynökség 1986 szeptemberében bejelentette, hogy Tanaka harc közben életét vesztette, amire ő mosolyogva úgy emlékezett vissza, hogy „akkor pont Japánban voltam, edzettem”.

Tanaka 1990-ig harcolt Afganisztánban. Egy Pentagonban tett látogatása során tudta meg, hogy az 1988-as Rambo 3 történetét az ő afganisztáni kalandja ihlették meg. A sok harc ellenére viszonylag kevés szovjet katonát tudott megölni gépfegyverével. Emellett sajnálta azt is, hogy nem volt alkalma puszta kézzel megölni egy szovjetet sem. Ennek ellenére az afgán emberek nagyra becsülték Tanaka harci szellemét és kitartását. „Az afgán emberek megértettek és elismertek engem, a japán embert.” A Szovjetunió elleni háborút igazságosnak tartotta, mivel az afgánok legtöbbje a „családjukért, a barátaikért harcoltak”. Ő maga is sok barátra tett szert az évek során.

Tanaka afganisztáni ”kalandját” a japán kormány teljes mértékben elítélte. A Szovjetunió szomszédjaként, az USA szövetségeseként, békeszerződés hiányában Japánnak diplomáciailag nagyon kínos lett volna felvállalni egy ilyen önfejű szamurájt, aki Afganisztán hegyeiben szovjet katonákat gyilkol és mudzsaheddineket tanít karatéra.

Tanaka 2012-ben 72 évesen (Budomagazin)

Az idén 74 éves Tanaka az azóta eltelt évek során megalkotta saját tai-jitsu rendszerét, amit világ számos országában tanítanak. Az Afganisztánban szerzett háborús tapasztalatok egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy a stílus alkalmazható lehessen katonai közelharcban is, hiszen a világ számos pontján oktatják különböző elit fegyveres erőknek, úgymint a fülöp-szigeteki SWAT-nak, a thaiföldi drogellenes rendőri erőknek, valamint a Dalai Láma testőrségének is.