A leggazdagabb orosz médiabárókat és olajmágnásokat is térdre kényszerítette. A nem kívánatos, „rendszerellenes elemek” kiiktatása, politikai hatalomtól való távoltartása érdekében nem válogatott az eszközök között. A Jelcini privatizáció idején meggazdagodott, az orosz lakosság körében sem nagy népszerűségnek örvendő oligarchák ellen sokak által vitatott, ám igen hatásos hadjáratot indított. Fegyverrepertoárjában a börtönbüntetés előkelő helyet foglalt el, ahogy feltehetően a radioaktív izotóppal való mérgezés is, egy volt orosz titkosszolgálati ügynök állítása szerint.

-TE-

Putyin, az orosz medve és „martalékai”, az oligarchák.

putyin.jpg

Vlagyimir Putyin

Jelcini privatizáció - a meggazdagodott oligarchák paradicsoma

Borisz Jelcin elnök beiktatását követően, 1992-ben kezdetét vette a több lépcsős orosz privatizáció, melynek eredményeként az orosz gazdaság jelentős része magánkézbe került. A privatizáció nem elsősorban a magántulajdon erősítését szolgálta, sokkal inkább a különböző érdekcsoportok, az oligarchák igényeinek kielégítését.

Az orosz jogrendszer gyengesége, a virágzó korrupció, a bürokráciával való összefonódás kedvező táptalajt nyújtottak az oligarchák erősödésének, hatalmas vagyonuk felhalmozásának.

Jelcin.jpg

 Borisz Nyikolajevics Jelcin

Az oligarchikus csoportok megerősödése különösen Jelcin 1996. évi választási kampányával függ össze. Az alkoholbotrányairól is elhíresült elnök újraválasztása érdekében kénytelen volt a tőkeerős és az orosz médiára nagy befolyással bíró oligarchákhoz fordulni támogatásért, hiszen a gazdasági szerkezetváltást követően a lakosság túlnyomó hányada rosszabb anyagi helyzetbe került, s az elszegényedett és kiábrándult állampolgárok egyre inkább a kommunistákhoz közeledtek.

Az újabb elnöki mandátum megszerzése után a mágnások benyújtották számlájukat, támogatásukért cserébe nagyobb részesedést kértek az orosz állami tulajdonból. Az oligarchák döntő befolyást szereztek az energiaszektorban is az állami energetikai vállalatok jelentős részének jóval áron alul történő megvásárlásával, ám az állami bevételeket csak jelképes összegű adófizetéssel növelték. Az orosz privatizációval egyidejűleg óriási méreteket öltött a gazdasági bűnözés, hiszen a bűnözők tulajdonába került a privatizált tőke 55 százaléka és a szavazati joggal felruházó részvények 80 százaléka.

Az oligarchák nyugalmának vége- a Putyin-éra kezdete

Jelcin 1999. december 31-i, egészségügyi okokból történő lemondását követően Oroszország új elnöke Vlagyimir Putyin lett, mely egyben az oligarchák életében is emlékezetes dátumként szerepel.

A Putyin-korszak első évei a rendteremtés és a reformok jegyében teltek. Mindenekelőtt, a "jog diktatúráját" hangsúlyozva, Putyin határozottan fellépett a Jelcin elnöksége idején hatalmas vagyonra szert tevő, a politikai elittel összefonódó oligarchákkal szemben.

Az olaj- és médiamágnások ellen indított leszámolás nem a privatizáció felülvizsgálatát vagy a gazdasági hatalom újraelosztását jelentette elsősorban, hanem az oligarchák politikai döntéshozataltól való távoltartását és a Putyin- apparátus tekintélynövelését.

Akiknek már nem termett babér - az első számú célpontok

Vlagyimir Guszinszkij 

Az oligarchák ellen indított hadjárat elsőszámú célpontjai közé tartozott a Media Moszt Holding és az NTV televízió tulajdonosa, Vlagyimir Guszinszkij. Az orosz-izraeli médiabáró a 2000. évi választások alkalmával médiumain keresztül az ellenzék támogatását fejezte ki, Putyinnal szemben harsány kritikát fogalmazott meg.

 Guszinszkij.jpg

Vlagyimir Guszinszkij

A Putyin- apparátus rokonszenvét tovább tetézte azzal, hogy közel 211 millió dollárra rúgó adósságot halmozott fel a Gazprommal szemben. Válaszul - a Gazprom kintlévőségeinek behajtására hivatkozva - felajánlották az oligarchának, hogy osztozzon meg az állammal a Média-Moszt nevű holding és az NTV televízió részvényein. Hogy jobb belátásra bírják, Guszinszkijt egy időre börtönbe is zárták, ahol aláíratták vele azt a szerződést, amely tartalmazta a kívánt mennyiségű részvény átadását. Miután Guszinszkij távozott a börtönből, elhárította a felelősséget, mondván, hogy kényszer alatt írta alá a szerződést. Kitört a botrány. A főügyészség, amely letartóztatását is irányította, elrendelte ügyének nyomozását.

A sajtómágnás elmenekült Oroszországból, többek között Spanyolországba és Görögországba emigrált. Nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, a spanyol és görög hatóságok le is tartóztatták egy időre, de érdemi előrelépés azóta sem nem történt az ügyében.

Borisz Berezovszkij

 

Berezovszkij.jpg

 Berezovszkij

Borisz Berezovszkij médiacézár az ORT - Oroszország egyik legnagyobb tévécsatornája – részvényeinek felét birtokolta. Az 1996-ban Jelcin újraválasztását támogató, korrupcióval és csalással vádolt oligarcha már az ellene irányuló eljárás kezdetén az önkéntes száműzetést választva Londonba költözött. A mágnás szerint az orosz állami szervek állandó nyomás alatt tartották és választás elé állították: vagy politikai fogoly, vagy politikai menekült lesz belőle. Berezovszkij állítólag egy volt orosz titkosszolgálati tiszt figyelmeztetésére, miszerint az életére törnek, hagyta el Moszkvát. Hogy mi vezetett a dezertőr oligarcha halálához, ki figyelmeztethette őt a közelgő veszélyre, és a Kreml mely oligarchákat vette még célkeresztjébe, hamarosan kiderül, a folytatásban…