A leggazdagabb orosz médiabárókat és olajmágnásokat is térdre kényszerítette. A nem kívánatos, „rendszerellenes elemek” kiiktatása, politikai hatalomtól való távoltartása érdekében nem válogatott az eszközök között. A Jelcini privatizáció idején meggazdagodott, az orosz lakosság körében sem nagy népszerűségnek örvendő oligarchák ellen sokak által vitatott, ám igen hatásos hadjáratot indított. Fegyverrepertoárjában a börtönbüntetés előkelő helyet foglalt el, ahogy feltehetően a radioaktív izotóppal való mérgezés is, egy volt orosz titkosszolgálati ügynök állítása szerint.

Az orosz medve „újabb martalékai”, célkeresztben az oligarchák.

-TE-

Borisz Berezovszkij és Alekszandr Litvinyenko

Borisz Berezovszkij Moszkva elhagyása mellett, Alekszandr Litvinyenko, egykori orosz titkosszolgálati ügynök figyelmeztetését követően döntött. Litvinyenko szerint a KGB utódszervezete Berezovszkij meggyilkolásával bízta meg. Miután visszautasította, hogy megölje a Putyin-gyűlölő oligarchát, Litvinyenko és családja politikai menedékjogot kapott Londonban. A dezertőr ügynök azóta annak szentelte életét, hogy feltárja a KGB utódszervezetének legsötétebb titkait. 2006 novemberében azonban megmérgezték polónium 210-es radioaktív izotóppal Londonban. „Egy parányi atombombát adtak be neki” – mondta a gyilkosságról Litvinyenko özvegye. A hirtelen híressé vált egykori KGB-tiszt az egész világ szeme előtt, 43 évesen, borzalmas kínok között, néhány hét leforgása alatt halt meg.

 Alekszandr Litvinyenko

Berezovszkij szerint személyesen Putyin állhatott Litvinyenko meggyilkoltatása mögött.Végül, az orosz oligarcha is elhalálozott. 2013-ban találták holtan dél-angliai birtokán, vélhetően öngyilkos lett. Erre utal a közvetlenül halála előtt néhány órával adott interjúja is, melyben a következőképpen fogalmazott: „Már nincs értelme az életemnek. Nem akarok politizálni. Nem tudom, mihez fogjak. Hatvanhét éves vagyok."

Berezovszkij súlyos depresszióval küzdött, amióta 2012-ben elvesztette több milliárd fontos kártérítési perét egy másik orosz mágnással, Roman Abramoviccsal szemben.

Berezovszkij korábbi üzlettársától és barátjától hárommilliárd font kártérítést követelt. Keresete szerint Abramovics fenyegetéssekkel és megfélemlítéssel kényszerítette őt arra, hogy 2001-ben eladja a Szibnyefty olajtársaságban lévő részesedését a tényleges érték töredékéért, 1,3 milliárd dollárért. Abramovics szerint ugyanakkor Berezovszkijnak soha nem volt részesedése a Szibnyeftyben, az 1,3 milliárd dollárt „politikai keresztapaként nyújtott segítségért és védelemért" kapta a cég létrehozása idején.

A londoni kereskedelmi bíróság végül elvetette Berezovszkij keresetét, és több tízmillió font kifizetésére kötelezte perköltség és egyéb kötelezettségek címén. Mindez megrendítette az egykor dúsgazdag mágnás anyagi helyzetét. Berezovszkij élete utolsó szakaszában már személyes vagyontárgyait volt kénytelen értékesíteni, hogy pénzügyeit valamelyest stabilizálja.

Mihail Hodorkovszkij

Nem menekült el a felelősségre vonás elől, nem lépett az öngyilkosság útjára sem, mégis valamennyi oligarcha közül talán az ő ügye váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Mihail Hodorkovszkij a Moszkovszkije Novosztyi című lap egykori tulajdonosa, a Jukosz olajtársaság igazgatói tanácsának elnöke, főrészvényese volt.

                                                                                         Mihail Hodorkovszkij

A politikai, államelnöki ambícióinak is hangot adó, az ellenzéki pártokat anyagilag támogató üzletember leginkább azzal a bejelentésével került a Putyin-adminisztráció célkeresztjébe, miszerint a Jukosz részvényeinek 40 százalékát az amerikai Exxon Mobilra kívánja ruházni.

Mindezt a Jukosz és a Szibnyefty egyesítését követően tervezte, mely révén a világ akkori negyedik legnagyobb olajvállalata jött volna létre, és Oroszország olajkitermelésének 30 százalékát tartotta volna a kezében. Hodorkovszkij a fúziót követően tervezett részvényeladással hatalmas profitot realizálhatott volna anélkül, hogy az állam bevételeit gyarapította volna. Elképzeléseit díjazva, csalás, sikkasztás és pénzmosás vádjával börtönbüntetésre ítélték, a vállalatát pedig felszámolták.Több mint 10 év börtön után végül 2013-ban elnöki kegyelemmel szabadlábra került.

A már nem működő Jukosz olajvállalat részvényesei napjainkban pert nyertek Oroszország ellen a hágai Állandó Választott bíróságon. Oroszországnak 50 milliárd dollár kártérítést kell fizetnie a részvényeseknek a vállalat javainak kisajátításáért, Mihail Hodorkovszkij viszont nem tart igényt a részesedésre.

Roman Abramovics

A szintén gazdasági bűncselekménnyel vádolt Roman Abramovics (a londoni Chelsea FC tulajdonosa) - leszűrve a korábbi esetek konzekvenciáit - elődeihez képest igen készségesnek mutatkozott Putyin elvárásait illetően. Így kerülhetett sor a tulajdonában lévő stratégiai olajtársaság, a Szibnyefty többségi részvényeinek Gazpromra történő átruházására 2005-ben. Oroszország 5. legnagyobb kőolaj kitermelő vállalata ezt követően napi 900.000 hordóval (30 százalékkal) növelte az állam által ellenőrzött kitermelést.

Roman Abramovics

Putyin a médiabárók és olajmágnások kiiktatásával egyrészt elrettentette a Jelcini éra oligarcháit a politikai hatalomszerzéstől, másrészt - a nyersanyagokban való gazdagság stratégiai jelentőségének felismerésével - az orosz energiaóriásokat a Kreml ellenőrzése alá vonta, növelve ezáltal az állam olaj- és földgázeladásokból származó bevételeit. Putyin már szentpétervári polgármester-helyettessége idején ráébredt az energiahordozókban való bőség fontosságára, mely révén szerinte Oroszország nagyhatalmi státuszra hivatott a világpolitikában.

Hogy Putyin sajátos, a mágnások likvidálása érdekében alkalmazott módszerei mennyire tekinthetőek arányosnak, jogszerűnek és emberjogilag elfogadhatónak, máig vita tárgyát képezi mind nemzetközi viszonylatban, mind az orosz lakosság körében.