Kim Ir Szen észak koreai kommunista diktátor parancsára 1967-ben létrehoztak egy különleges alakulatot a hadsereg legjobb katonáiból, akiket szabotázs akciók végrehajtására képeztek ki. Az egyik ilyen gerillacsoport küldetése nem volt más, mint hazahozni a dél-koreai elnök fejét.

Bobák Péter

Bárkivel találkoznak, azonnal megölni

A kommunista Észak-Koreának (KNDK) már a déli szomszédjával 1953-ban megkötött tűzszüneti egyezmény óta feltett szándéka, hogy ha kell, akár erőszakkal is egyesíti a két országrészt. Az eszközök és célok egyszerűek voltak: bomlasztás, szabotázsakciók, és végül az anarchiába zuhant Dél-Korea Északhoz való csatolása.

Erre a célra Észak-Korea az 1960-as években létrehozott egy 31 főből álló különleges csoportot (a 124-es alakulatot), melynek az volt a küldetése, hogy kivégezze az akkor regnáló Pak Csong Hi dél-koreai elnököt és robbantsa fel az szöuli elnöki rezidenciát, az úgynevezett „Kék Házat”. Emellett parancsba adták, hogy ha bármilyen civillel találkoznak az akció során, azonnal likvidálják.

Több hónapos kiképzés után az alakulat elindult Keszong városából és Kim Sin Dzso vezetésével 1968. január 17-én átvágta az észak-déli határ szögesdrótját és bejutottak egy az amerikai hadsereg által ellenőrzött szektorba. A csapat rejtőzködő ruhában, lassan, két napon keresztül kúszott át a szektoron úgy, hogy az egyik szakaszon körülbelül 30 méterre voltak az amerikai katonáktól.

Kivégzés helyett agymosás

Az alakulat mindaddig észrevétlen maradt, amíg január 19-én a csapat össze nem találkozott négy dél-koreai favágóval. A négy civilt valamilyen okból ahelyett, hogy a parancsot követve lelőttek volna, inkább egy négy órás kommunista propagandának tették ki az észak koreai kommunizmus elközelgő dicsőséges győzelméről.

Az „előadás” során megemlítették parancsba adott küldetésüket is. Mindezek után a vezető tiszt megfenyegette őket, hogy ne merjenek ezzel a történettel a rendőrségre menni, mert különben megölik a családjukat. Ezek után sértetlenül elengedte őket.

A négy favágó azonban nem ijedt meg a fenyegetéstől, és azonnal a legközelebbi rendőrségre rohant, hogy bejelentsék az észak-koreai katonákkal való találkozást. Ellentétben Kim Sin Dzso vezető tiszt számításaival a favágók történetét komolyan vették a rendőrségen, és egy elnöki rendelet értelmében azonnal továbbították az információt a hadseregnek.

Január 20-a reggelre a dél-koreai fegyveres erők teljes készültségben álltak és elkezdték a hajtóvadászatot a 31 gerilla ellen. Igaz, a dél-koreaiaknak nem volt teljes információjuk a küldetésről, azonban megpróbáltak minden bevezető utat lezárni Szöulba és biztosítani a katonailag fontos objektumokat, köztük az elnöki rezidenciát is. Mindennek ellenére az alakulat gond nélkül elérte Szöult és estére már a rejtőzködő ruháktól megszabadulva, dél-koreai egyenruhában folytatták útjukat.

Még el sem kezdődött, már kudarcba fulladt

A csapat azonban körülbelül 800 méterre az épülettől egy rendőrségi egységbe futott bele. A rendőröknek gyanús volt a 31 felfegyverzett „dél-koreai” katona, akik épp nem egy fontos objektumot vagy útszakaszt védenek. A kínos kérdezősködéstől egyre idegesebb észak-koreai katonák viselkedése miatt az egyik rendőr a pisztolyáért nyúlt, akit azonnal lelőttek.

Ezzel az akció meghiúsult. A tűzharcban, két észak-koreai meghalt, a többi 29 szétszóródott és megpróbált visszamenekülni Észak-Koreába. Ez azonban csak kettőnek sikerült.

A dél-koreai rendőrség és a hadsereg az amerikai katonákkal kiegészülve egy hétig tartó véres hajtóvadászatba kezdett, amely során 26 északi gerilla mellett a sérülteken túl 30 dél-koreai fegyveres és 24 civil is meghalt (köztük három amerikai is). A civilek halálát egy észak-koreai gránát okozta, amely telibe talált egy buszt. Egyedül az alakulat vezetőjét Kim Sin Dzso-t sikerült élve elfogni.

Lázadást szítani és bevonulni

Az észak-koreaiak tagadása ellenére Kim Sin Dzso azt vallotta, hogy a parancsot közvetlenül Kim Ir Szentől kapták. Az elnök kivégzése és az elnöki palota felrobbantása után egy másik alakulat lépte volna át a határt, aki elfoglalta volna a fontosabb objektumokat és kommunikációs csatornákat, ezen felül kiszabadították volna a börtönbe zárt kommunista szimpatizánsokat.  Az átfogó terv az volt, hogy a meggyengült dél-koreai kormány tehetetlenségét lázadások fogják követni, ami az északi hadsereg bevonulásával és az ország egyesítésével fejeződött volna be.

Kim Sin Dzsot egy év után, szabadon engedték, dél-koreai állampolgárságot kapott, feleségül vett egy dél-koreai nőt, felvette a kereszténységet és protestáns lelkész lett. 2010-ben Li Mung Bak, dél-koreai elnök kinevezte emberi jogi tanácsadójának és ugyanebben az évben Pak Csong Hi lányával, Pak Gun Hje-vel is találkozott, aki a jelenlegi dél-koreai elnökasszonny. Annak ellenére, hogy Kim küldetése Pak apja meggyilkolása volt a találkozó baráti hangulatban telt.   

Az észak-koreai 124-es alakulat 1968-as akciója után Dél-Korea a védelmi képességeinek fejlesztésébe fogott, és létre is hozta saját, szabotázs akciókra specializálódott különleges alakulatát …

Folytatjuk!

Röviden: több az áldozat a kormányoldalon 

 -kb-

Érdekes eredményre jutott a szíriai polgárháború halálos áldozatainak számát illetően egy magát függetlennek nevező szír csoport, a Syrian Observatory for Human Rights (SOHR). Az amerikai politika és sajtó régóta azt hangsúlyozza, hogy a véres összecsapások áldozatai többségében ellenzékiek és ártatlan civilek. Az emberi jogokat felkaroló SOHR becslései ugyanakkor azt mutatják, hogy többen haltak meg kormányoldalon.

Az ENSZ hivatalosan 2013 nyarán vette számba utoljára az elhunytakat, 2014 elején pedig a világszervezet kijelentette, hogy addig nem frissítik az adatokat, amíg nem lehet pontosan megbecsülni a halottak számát. A SOHR ezzel szemben a polgárháború 2011-es kitörése óta lelkiismeretesen nyomon követi az eseményeket. Az alábbi táblázat szemlélteti, az áldozatok számát és megoszlását.

Mit jelent mindez?

A legszembetűnőbb, hogy a táblázat szerint többen vesztették életüket a kormányt támogatók közül, mint az ellenzékiek. Ez természetesen nem degradálja a polgárháború lakosságra gyakorolt borzasztó hatását. A másik, hogy míg a SOHR 7985 gyermekáldozatról beszél, addig más szervezetek, mint az Oxford Research Group sokkal többre, 11 ezerre becsüli az elhunyt gyerekek számát. Bár a halálos áldozatokról szól a táblázat, meg kell említeni azt a 2,5 millió menekültet is, akik a konfliktus kirobbanása óta kényszerültek elhagyni hazájukat.

Fokozott aggodalomra adott okot az amerikai politikusoknak a külföldről – főleg Nyugatról - érkező harcosok számának növekedése. Talán ennek is köszönhető, hogy Frank Wolf republikánus képviselő egy olyan törvénytervezetet nyújtott be, mely akár 20 éves börtönbüntetéssel is sújtaná azokat az amerikai állampolgárokat, akik Szíriába utaznak.

Az ellenállók álma? Egy lefejezett Asszad…Fotó: Reuters

-kb-

Szinte reménytelen a mentális rendellenességekkel küzdő emberek helyzete a nyugat-afrikai Sierra Leonéban. Egy 2011-es felmérés szerint, a konfliktusokkal terhelt országban az emberek 94%-a küzd valamilyen pszichológiai-szellemi problémával és a megkérdezettek 28%-ának vannak öngyilkos hajlamai. Ez a magas arány leginkább azzal magyarázható, hogy Sierra Leonéban zajlott le a világ egyik legvéresebb és legbrutálisabb polgárháborúja. A lázadók úgy toborozták a gyakran 9-10 éves gyerekkatonákat, hogy családjukat lemészárolták, elszakították őket gyökereiktől és különböző narkotikumokra szoktatták őket. A támadások során az áldozatokat nem egyszerűen meggyilkolták, hanem megerőszakolták, megcsonkították, de volt példa rituális kannibalizmusra is.

Az ENSZ szerint Sierra Leonéban van a világon a legnagyobb halálozási arány és a második legmagasabb a csecsemőhalandósági ráta (1000-ből 195 gyerek hal meg egy éves kora előtt). A születéskor várható élettartam 55 év (ez a szám a polgárháború idején 34 év volt). A malária, vérmétely fertőzés (schistosomiasis), merevgörcs, véres hasmenés, kanyaró és paralízis szintén elterjedt néhány területen. A tiszta víz és a rendes egészségügyi ellátás, főleg vidéken, erősen limitált. A központilag szervezett egészségügyi szolgáltatás a lakosság mintegy 35%-a számára elérhető.

A kormány ugyanakkor az éves költségvetés mindössze 1%-át fordítja egészséggondozásra. Hiába ért véget több mint 10 éve a polgárháború, a különböző nemzetközi segélyszervezetek erőfeszítéseinek ellenére az egész országban csupán egy felszerelt elmeintézet található, egy orvossal és két nővérrel(!)

Ezért a nyugati értelemben vett szakszerű orvosi ellátás helyett sokszor az egyedüli perspektívát a természetes orvoslás jelenti. Sok természetgyógyász és spiritiszta csap fel csontspecialistának, herbalistának, és próbálja az „egészségügyi vákuumot” kitölteni. Ez a fajta gyógyítási módszer termékeny táptalajra talál egy olyan országban, ahol a lakosság közel fele az animista vallást gyakorolja. Az animizmus egy olyan természeti vallás, ahol minden tárgynak spirituális jelentősége van és minden életesemény spirituális okkal történik. Ebből az következik, hogy egy baleset, vagy betegség mögött is spirituális okok húzódnak. A sierra leonei emberek többsége úgy gondolja, hogy a mentális problémákat (is) „lelkek, átkok és démonok” okozzák - és nem a fent említett katasztrofális egészségügyi helyzet, vagy az állandó háborúskodás okozta frusztráció.

Egy Freetown-ból származó üzletasszony, Mussu Kamara szerint a mentális problémák az egyén saját hibájából erednek. „Ezek [a szellemi betegségek] mindig egy olyan múltbeli esemény miatt alakulnak ki, amik negatív hatással vannak a jelenre. Például, ha valakit meglopnak – még, ha nincsenek is tanúk – az áldozat elmegy a boszorkánydoktorhoz, akinek hatalmában áll a bűnös személyt látatlanban megátkozni. A baj csak az, hogy az átok ártatlan emberekre is rászállhat és bárkit érinthet, aki közeli kapcsolatban van a célponttal – még egy meg nem született gyermeket is.”

A 26 éves Arnold Wilson arról számolt be, hogy ismert egy asszonyt, „aki az utcán árulta a saját maga által elkészített házi ételt. Mivel sokaknak ízlett, rengeteg vendége volt. A szomszédok, akik szintén főt-ételt árultak, azonban a vetélytársat látták benne, és felkerestek egy boszorkánydoktort, hogy olyan átkot küldjön rá, ami által elveszti az emlékezetét. Így a recepteket is elfelejtette.”

A mentális betegségekkel kapcsolatos stigmák és az ebből adódó problémák megoldása égetővé vált Sierra Leonéban, ahol a lakosság túlnyomó többsége a saját bőrén szenvedte el a brutális erőszakot, általános a szegénység, az alkohol és drogfüggőség.

A 2002-ben lezárult polgárháború óta azért előre lépés is történt az ügyben. A Mental Health Coalition of Sierra Leone nevű emberjogi szervezet elérte, hogy a kormány felvegye a mentális betegségek gyógyításához szükséges gyógyszereket az évente importált gyógyszerek listájára. A szervezet legfőbb célja, az emberek oktatása, hogy aztán képzett orvosok kezelhessék a pacienseket. Sierra Leonénak elsősorban több egészségközpontra, illetve kórházra lenne szüksége. A tudás és humántőke biztosítása mellett ugyanakkor a mentális betegségek körüli stigmákat és tévhiteket is minél hamarabb el kell oszlatni.

Ezek a stigmák és tév(?)hitek azonban már kulturális civilizációs kérdéseket is érintenek. Ennek feszegetéséről, a természetvallásokról, azok más világvallásokhoz való viszonyáról – szemtanúk érdekes beszámolójával fűszerezve – a következő bejegyzésben lehet olvasni.