A brutális apartheid és ami mögötte van

-kb-

„Fehér személy az, aki megjelenésében nyilvánvalóan fehér ember benyomását kelti…!” A náci párt által meghozott nürnbergi faji törvényeken is túltettek azok az intézkedések,  amiket Dél-Afrikában foganatosítottak a feketék ellen. Besúgók, koncepciós perek, „szexcsalik” és brutalitás. A rendszer nem válogatott az eszközökben.

A búr angol konfliktus, amiből a feketék kerültek ki vesztesként

A búrok olyan európai származású (főként holland, német, illetve hugenotta) telepesek leszármazottai Dél-Afrikában, akik a múlt század elején önérzetesen védték érdekeiket az angol gyarmatosítók ellen, és kiálltak saját szabadságjogaik mellett. Ugyanakkor előszeretettel alkalmaztak fekete rabszolgákat földjeiken, így a búr-angol szembenállás egyik sarkalatos pontja volt, amikor utóbbiak megtiltották a rabszolgatartást. A búrok nem csak a szabadság fogalmát, de a kálvinizmust is sajátosan értelmezték. Úgy gondolták, hogy ők Isten kiválasztott népe, a feketék pedig eredendően szolgaságra vannak ítélve.

Bár a búrok az angolokat sem kedvelték, abban egyetértettek a felek, hogy a legjobb földek az európaiakat illetik meg. 1913-as adatok szerint az akkori gyarmati terület 7,8%-a maradt a feketék kezében, akiket rezervátumba kényszerítettek, ahol a megművelhető föld sokkal rosszabb minőségű volt. Így az őshonos afrikaiaknak nem maradt más választásuk, mint a bérmunka a gyarmattartók birtokain.

Dél-Afrikában már a németországi náci párt hatalomra jutása előtt törvénybe iktatták, hogy a feketék és európaiak között létesített szexuális, vagy házassági kapcsolat bűncselekmény. Ennek ellenére, már akkor is bőven lehetett látni félvéreket az utcán…

Az angolok meg elintéztek mindenkit

A britek nem csak a feketéket, de európai testvéreiket, a búrokat is lenézték. Ez csúcsosodott ki a híres-hírhedt angol-búr háborúban (1899-1902), ahol a világtörténelem során először állítottak fel koncentrációs táborokat. Az angolok szó szerint megtizedelték a búrokat. Henry Campbell liberális politikus 1901-ben kijelentette, hogy „egy háború, amelyet ilyen barbár eszközökkel folytatnak, már nem is háború!” Az angolok főparancsnoka, Lord Horatio Kitchener másként vélekedett: „A [búrok] civilizálatlan vadak, vékony fehér réteggel bemázolva …ketrecbe kell terelni őket, akár a vadakat.”

A britek a feketék ellenes intézkedéseiken is csak akkor kezdtek el egy picit enyhíteni, amikor a németországi náci propaganda hatására, az SA mintájára, a búr szélsőségesek is megalapították saját antiszemita és rasszista szervezeteiket. Ettől függetlenül az angolok nem ágáltak olyan törvények ellen, ami korlátozta a feketék munkavállalási jogait, vagy, hogy egy feketét bírósági ítélet nélkül három hónapra börtönbe lehet zárni, a bíróság előtt pedig saját magának kell bizonyítania ártatlanságát.

Jelentős indiai kisebbség is él(t) Dél-Afrikában, nekik leginkább a kereskedési és földszerzési jogaikat korlátozták az európaiak. Érdekesség, hogy Mahatma Gandhi, az indiai függetlenség élharcosa pont ebben az időben ügyvédként tevékenykedett Johannesburgban. Ő állt az ottani indiaiak élére, és ott hirdette meg először a passzív ellenállás politikáját.

„Nem eltemették, elültették őket. És örökre nőni és virágozni fognak a búrok szívében.” Az angolok által felállított koncentrációs táborokban 27 927 gyermek és nő vesztette életét. Fotó: mindserpent.com

Megkezdődik (folytatódik) az apartheid

Az 1902-es háborús vereségük után a búrok 1948-ban vehettek revansot az angolokon. Ekkor került hatalomra pártjuk, a Nemzeti Párt, ezt a dátumot tekinthetjük az apartheid intézményesülésének. 1950-ben, öt évvel a Harmadik Birodalom bukása után Dél-Afrikában megszületett a népesség-nyilvántartási törvény. „Fehér személy az, aki megjelenésében nyilvánvalóan fehér ember benyomását kelti, vagy akit általában annak tekintenek, kivéve az olyan személyt, akit, jóllehet megjelenésében fehér személy benyomását kelti, általában színesnek [félvér] tekintenek…”

Ebben az időben a rendőrség egyik fele az ún. belső útlevelek ellenőrzésével foglalkozott (minden fekete lakos rendelkezett ilyennel, ezt kellet felmutatni igazoltatáskor. Ha csak az egyik lapja is gyűrött volt, könnyen a fogdában találhatta magát az illető), addig a másik fele azt vizsgálta, hogy ki, kivel érintkezik: a fehér, aki félvérrel tartott kapcsolatot, a gyanúsak listájára került, ugyanúgy, mint a feketékkel barátkozó félvér. Mindez jó lehetőséget adott egy komplett besúgó hálózat kiépülésére. Aki gyanúsat észlelt maga körül, esetleg még rosszat is akart a szomszédjának, nyugodtan tehetett feljelentést.

Az 1960-as sharpeville-i felkelés leverésének eredménye. A dél-afrikai rendőrség 64 apartheid ellenes színes bőrű tüntetőt lőtt agyon. Fotó: Chris Trotter

„Szexcsalik”

A rendőrség fekete lányokat is alkalmazott az „elhajló” fehérek kézre kerítésének érdekében. Az 1960-as években történt, hogy egy családos fehér férfi egyik este felvett egy fiatal színes bőrű stoppost, akivel, nem sokkal később egy elhagyatott helyen szexuális kapcsolatot létesített. A nő viszont a hatalom beépített embere volt, és egy rendőr már várt rájuk, aki viszont némi készpénzért hajlandó lett volna szemet hunyni az incidens fölött. A fehér férfi azonban attól való félelmében, hogy élete végéig zsarolhatják és lebukhat családja előtt, fejbe lőtte a rendőrt. Így kapott 15 év letöltendőt, de még mindig jobban járt, mint ha erkölcsi vétség vádjával, feketével való közösülés címen vették volna elő…