Lánynak születni Pakisztánban

Malala Yousafzai, pakisztáni kislány 11 évesen blogírásba kezdett a BBC urdu nyelvű oldalán, amelyben felemelte a szavát az ellen, hogy a tálibok megtiltották a lányok iskoláztatását. Malalát fejbe lőtték. Túlélte és azóta is a nők jogaiért küzd, de iszlám hitét sosem tagadta meg. 2011-ben Pakisztánban a Nemzeti Ifjúsági Békedíjjal tüntették ki, jelölték a Nemzetközi Gyermek Békedíjra, egy éven belül kétszer szerepelt a Time magazin címlapján, és az újság a "Világ 100 Legbefolyásosabb Embere" közé választotta.

Malala 2012. október 9-én az iskolából tartott hazafelé, amikor közvetlen közelről fejbe lőtte egy tálib fegyveres. A tálibok azt állították, hogy nem azért lőtték le, mert az oktatás mellett érvelt, hanem mert az iszlámmal ellentétes elveket követett és nyugati ideológiákat propagált. Közvetlen közelről lőttek rá négyszer. Az volt a szerencséje, hogy csak az első lövés találta el, mert annyira remegett a tálib katona keze. A kislányt a hadsereg pakisztáni kórházába szállították, ahol birminghami orvosok dolgoztak és ők felajánlották a segítségüket, így elszállították Malalát, aki jelenleg Angliában él, és majdnem teljesen felgyógyult.  „Nem akarok bosszút állni a tálibokon, csak azt szeretném, hogy az ő fiaik és lányaik is járhassanak iskolába” – mondta Malala. „Régen attól féltem, hogy jönnek a tálibok és megölnek. Ilyenkor azon gondolkoztam, hogy mit fogok akkor tenni és az jutott eszembe, hogy a cipőmmel megütöm őket. De rájöttem, hogy ha ezt tenném, semmivel nem lennék jobb, mint a Talibán. Senkihez sem szabad erőszakkal és kegyetlenséggel viszonyulni. Muszáj harcolni, de csak a béke, a párbeszéd és az oktatás eszközeivel” – magyarázta a kamasz lány.

Malala Yousafzai Fotó: T Mughal/EPA

Egy jó lány csendben van

Malala Yousafzai története és regénye az egész világot bejárta, már nem csak őt hívják előadást tartani, de édesapját is, aki tanárként dolgozott Pakisztánban. „Nagyon sok helyen az apákat a fiaik által azonosítják. Engem a lányom alapján, és büszke vagyok rá” – mondta a mélyen iszlámhívő Ziauddin Yousafza előadása elején. „Amikor egy lány születik, senki sem gratulál a szülőknek. Az első lánygyermek születésénél az anya szomorú. A másodiknál sokkot kap, a harmadiknál viszont bűnösnek kezdi magát érezni, mintha legalábbis bűncselekményt követett volna el. Nem csak az anya szenved, de a kislány is, mikor nagyobbacska lesz. Mikor eléri az iskoláskort, ő otthon marad, míg fiútestvérei tanulhatnak. A kislány játszhat az utcán a barátaival, boldogan élhet, de csak míg be nem tölti a 13. életévét. Utána már csak férfikísérettel hagyhatja el az otthonát. Megszűnik önálló, szabad lénynek lenni. És ha nem tartja be a szabályokat – megsérti családja férfi tagjait – meg is ölhetik. Az elvárások szerint, egy jó lány csendes, és nem kérdőjelezi meg a szülei és az idősebb rokonok véleményét. Bárkit is jelölnek ki férjének, el kell fogadnia. És amikor neki is gyermekei születnek, ugyanígy neveli a lányait és a fiait. Ezt az örök körforgást kellene megtörni végre!”

Bulihangulat a temetésen

 -kb-

Egy olyan környezetben, ahol az emberek mindennap közvetlen közelről szembesülnek az elmúlással, a halál más megítélés alá kerül. Jhonny Aguilar, venezuelai temetkezési vállalkozó viszonylag tárgyilagosan tud beszélni munkájáról, miközben a hullaházban mosdatja és öltözteti a halottakat. „A hétfő a legsűrűbb nap nálunk, ilyenkor több embert ölnek meg, mint hétvégén.” - mondja Aguilar.

Ha a temetkezési iparban dolgozók valamilyen módon immunissá válnak a halálra, és minden szörnyűségre, ami azzal együtt jár, az vélhetően annak a rengeteg erőszaknak köszönhető, ami körül veszi őket Venezuelában. Az egykori elnök, Hugo Chavez szegénység-ellenes programjai ellenére a betörések, emberrablások és gyilkosságok évtizedes problémát jelentenek a dél-amerikai országban. Felmérések szerint, Venezuela az emberölések számát tekintve az elsők között van a világon: százezer lakosra több mint 100 gyilkosság jut. Ezekkel az adatokkal, olyan országok versenytársa, mint Honduras, vagy El Salvador, ahol különböző bandák és klánok uralják az utcákat. Összehasonlításképpen, az USA jelenlegi gyilkossági rátája mintegy 4,7 halott 100 ezer emberenként.

A kritikusok a korrupt és elfogult igazságszolgáltató rendszert hibáztatják, a helyi rendőri egységektől a Legfelsőbb Bíróságig. Akármi is az ok, az elhalálozások temérdek vállalkozást tartanak életben, az ékszergyártóktól, a virágárusokon keresztül a sírásókig.

„A hétfő a legsűrűbb nap…” Fotó: Carlos Garcia Rawlins, Caracas, Venezuela

Az ingerküszöb felfelé tolódása miatt, a halálra adott reakciók erre felé elüthetnek a megszokottól. Venezuelában nem ritka, hogy a meggyilkolt áldozat rokonai a könnyhullajtások közepette marihuánát szívnak. Sok temetkezési vállalkozó arra panaszkodik, hogy legtöbbször a gyászolók nem veszik komolyan a temetési szertartást: isznak, viccelődnek a koporsók körül. Ugyanakkor nem egyszer előfordul, hogy a jó kedv hirtelen megváltozik, verekedés tör ki, és eldördül egy-két halálos lövés. Mindez a virrasztás ideje alatt.

Egy alkalmazott egy koporsókat gyártó vállalat műhelyében, a dobozból mosolyog bele a kamerába. Foto: Carlos Garcia Rawlins, Caracas, Venezuela

Sírásók beszámoltak már olyan esetekről is, hogy a gyászolókat szertartás közben a környező nyomornegyedekből jövő fegyveresek támadták meg, akik vélhetően a rivális banda tagjai voltak. De láttak már bedrogozott fiatalokat is egyes sírok körül, akik ellopták a halott csontjait, hogy azokat különböző rituális szertartásokra használják fel.

Tavaly Venezuelában 25 ezer gyilkosság történt, aminek 90%-a ráadásul felderítetlen maradt. A főváros, Caracas a világ legveszélyesebb városai között van, ahol az emberek sötétedés után félnek kimenni az utcára, mert attól tartanak, hogy lelövik őket. Elgondolkodtató, hogy a World Health Organization (WHO) adatai szerint, az erőszakos halálok száma a világon messze meghaladja azokat az eseteket, amiket közvetlenül a háború okozott.

Kereskedelmi központ a terrorizmus és szervezett bűnözés árnyékában

 -kb-

A Pakisztánban található Karacsi városát káosz és összeomlás fenyegeti. Az elmúlt évek tendenciái szerint, egyre több bűnözői csoport fejti ki tevékenységét, és megjelentek a tálib felkelők is. 2013-ban 40 848 komoly támadást jelentettek és 2700 gyilkosságot. Ez volt az eddigi legvéresebb év Karacsiban. A városi rendőrség a katonasággal és a titkosszolgálatokkal együttműködve próbálja megfékezni az erőszak terjedését. A legnagyobb probléma, a politika és a szervezett bűnözés összefonódása, így az egész szélmalomharcnak tűnik.

A mára 20 millió fősre duzzadt Karacsi 1960-ig volt a független Pakisztán fővárosa. A terjeszkedő metropolisz kereskedelmi központtá vált, itt termelik meg az össznemzeti jövedelem 70%-át, és a mai napig az egész országból vonzza a migránsokat. Mégis a bűnöző-és különböző szélsőséges csoportok elterjedésének köszönhetően, az emberek félelemben élik mindennapjaikat.2013-ban, a legvéresebb évben 171 rendőrt gyilkoltak meg Karacsiban. „Nincs központi hatalom és nem uralkodik törvény a városban. – mondják az itt élők. „Ha a rendőrség sincs biztonságban, mi fog történni az egyszerű lakosokkal?”Amikor reggel elindulunk a munkába, nem tudjuk, hogy este haza érünk-e…” 

Véres politikai szálak

Navaz Sharif, pakisztáni miniszterelnök tavaly elrendelte a város megtisztítását. Ez a rendőrség, a katonaság és a titkosszolgálatok összehangolt rajtaütés sorozatait jelenti a vélt, illetve valós bűnözők ellen. Nehéz megbecsülni a karhatalom által indított támadások hatékonyságát, mert a bűnesetek többsége nem jelenik meg a statisztikákban. A hadműveleteket alapvetően azért éri sok kritika, mert nem elég hatékony; sokszor több száz embert letartóztatnak egy akció alkalmával, akiket aztán másnap már szabadon is engednek. Egy karacsi orvos úgy nyilatkozott, hogy mióta a rendőrségi akciók intenzívebbé váltak, kevesebb lőtt sebet kellett ellátnia. A riport azután készült egy nappal, mikor 8 embert megöltek egy felekezeti konfliktusban, és négy nappal azelőtt, hogy egy bomba végzett 13 rendőrrel…

2011-ben a pakisztáni legfelsőbb bíróság közre adott egy 157 oldalas jelentést, mely szerint Karacsiban a bűnszervezetek komoly anyagi támogatást kapnak politikai pártoktól, akik saját karjuk meghosszabbítására használják fel ezeket a bandákat. Sok rendőrt pedig azzal vádolnak, hogy szemet hunynak, vagy éppen segítenek a bűncselekmények végrehajtásában azoknak, akik azonos etnikai, vagy politikai csoportba tartoznak.

Karacsi, a metropolisz. Kívül minden szép. Fotó: Farheen Rizvi

Az etnikai, vallási és politikai hovatartozás fontos szereppel bír a térségben, ami felfedezhető Karacsi utcáin is. Minden sarkon ott vannak a különböző bandák jelzései, akik ellenőrzésük alatt tartják az adott területet. Ez lehet egy zászló, poszter, vagy akár egy festék folt egy lámpaoszlopon. Az ehhez hasonló jelzéseket mindenesetre többet lehet látni, mint a pakisztáni nemzeti zászlót. A bűnszövetkezetek zsarolással, drogkereskedelemmel, föld kisajátítással és emberrablással tesznek szert haszonra. A városban könnyedén lehet fegyverhez jutni, ezért a különböző rivális bandák és klánok összetűzéseinek kimenetele általában egyértelmű.

Iszlamizmus és Szeptember 11.

Amikor az egykori pakisztáni elnök, Pervez Mussaraf 2001. szeptember 11. után bejelentette, hogy Bush oldalán csatlakozik a terrorizmus elleni harchoz, nem vívott ki túl nagy népszerűséget az iszlamisták körében. Afganisztán amerikai megszállását követően több tízezer tálib menekült át a szomszédos Pakisztánba, ami súlyosbította a kormány helyzetét. Azóta jobban aktivizálódtak az ország területén élő terrorista sejtek.

A pakisztáni Talibán (Tehreek-e-Taliban Pakistan) egyre nagyobb szerepet játszik Karacsi destabilizálásában. 2002 májusában egy francia munkásokat szállító buszt robbantottak fel, egy hónappal később pedig a Karacsiban található amerikai konzulátus ellen követtek el terrortámadást.

Szintén Karacsiban történt, hogy egy Mussaraf által betiltott szélsőséges szervezet aktivistái lefejezték a The Wall Street Journal újságíróját, Daniel Pearl-t, testét pedig tíz darabra vágták. A pakisztáni radikálisok a CIA ügynöknek tekintették az izraeli-amerikai állampolgárságú újságírót, aki a tálibok és a pakisztáni titkosszogálatok közti kapcsolatról készített interjúkat. A CIA segítségével a feltételezett bűnösöket végül elfogták. Khalid Sejk Mohamed, aki állítólag részt vett a szeptember 11-ei akcióban is, 2007-ben Guantanamóban elismerte, hogy személyesen fejezte le Pearl-t.

 Chaudry Aslam Khan, a legkeményebb rendőr. Fotó: Declan Walsh/for the Guardian

Egy forgatócsoport szeretett volna utána járni, hogy milyen okai vannak a városban elszaporodó bűncselekményeknek és az erőszaknak. Felvették a kapcsolatot Pakisztán leghíresebb rendőrével, Chaudry Aslam Khan-nal, aki a terrorellenes brigád vezetője, és harcot hirdetett a Talibán ellen. Idén januárban, a filmes összeállítás már a végéhez közeledett, amikor egy felkelő öngyilkos merénylő, robbanó töltetekkel megrakott autóval neki rontott Aslam járművének. Ő és két kollégája azonnal életét vesztette. Ezelőtt kilenc merényletet már túlélt a notórius terroristaüldöző, de a Talibán ezúttal gyorsabb volt. Aslam helyére azóta új ember került, a harc folytatódik – ki tudja, meddig?

Mit szólna ehhez Jézus?

A Fülöp-szigeteken évtizedek óta keresztre feszíttetik magukat emberek nagypénteken, hogy köszönetet mondjanak Istennek, vagy éppen hogy kérjenek. A katolikus egyház nem támogatja, de nem is tiltja a megmozdulást, amely mára fesztivállá nőtte ki magát, számos turistával. Miközben emberek korbácsolják magukat és szögeket vernek testükbe, van, aki hot-dogot árul a nézelődőknek.

A Fülöp-szigeteki San Pedro Cutud-ban él Rolando, aki az elmúlt 24 évben, minden nagypénteken keresztre feszítteti magát. 1990-ben ugyanis felesége lánygyermeknek adott életet, de mind az asszony, mind a baba halálközeli állapotba kerültek. Rolando pedig imádkozni kezdett. - Azt mondtam az Úrnak, hogy ha meggyógyulnak, nagypénteken keresztre feszítettem magam – mesélte a férfi, akinek teljesült óhaja. Kezdetben köszönetképpen ontotta vérét a kereszten, most már azért teszi, hogy továbbra is jól alakuljon családja élete.  - Amikor levetkőzöm és ráfekszem a keresztre, olyan, mintha Jézus belém költözne – mesélte Rolando, hozzátéve, hogy megszokta a fájdalmat, és a sebek is két nap alatt eltűnnek kezéről és lábairól.

Átélni Jézus fájdalmát a kereszten... Forrás: AFP

Fesztivál vérszagban

A városba minden húsvétkor 10 ezrek érkeznek, hogy megnézzék a keresztre feszítéseket. Sokan „csak” korbácsolják magukat, míg társaik keresztjeiket vonszolják. A résztvevők mezítláb mennek az úton, már ez felér egy kínzással, hiszen a térségben ilyenkor 30 fok körüli a hőmérséklet. Mindenhol folyik a vér, ember kiabálnak fájdalmukban, turisták fotóznak, az utcai árusok pedig hot-dogot és fűszeres falatokat kínálnak, amelyre néha vér fröccsen. A keresztrefeszítéseknél római katonai jelmezbe öltözött férfiak segédkeznek, hogy a látvány minél autentikusabb legyen.

A katolikus egyház nem támogatja, de nem is tiltja a megmozdulást... Forrás: AFP

Vallási rituálé vagy valami más?

A Fülöp-szigetek Ázsia legnagyobb katolikus országa, amelyben a lakosság nyolcvan százaléka keresztény hitű, ugyanakkor a keresztrefeszítési rítuáléban jócskán megjelennek az ősi fillipínó hitrendszer elemei is. A katolikus egyház nem támogatja ezt „fesztivált”, de nem is tiltja. – Mindannyiunknak eleve sok keresztet kell cipelnünk életünk folyamán. Nincs szükségünk egy igazira – mondta Lucas atya, a Fülöp-szigeteki püspökség igazgatója. – Használjuk a korbács és a szögek helyett az imákat – tanácsolta a híveknek, de később hozzátette, mégis csak tiszteletre méltó, hogy ezek az emberek másokért szenvednek. Ezzel a mondatával pedig nem sokat segített a véres szokás megszüntetésében. A városvezetők hozzáállása szintén hasonló, hiszen mindig jól jön néhány ezer turista, az pedig legyen az ő felelősségük, hogy odébbálljanak, ha fröcsköl a vér, vagy csukják be a szemüket, ha túl szörnyűnek találják a látványt.

Megtalálták a világ legrégebbi üvegbe zárt üzenetét

 -kb-

1913-ban egy német túrázó üzenetet írt egy papírlapra, melyet egy barna színű sörös üvegbe tett és az óceánba dobta. Százegy év múlva egy halász megtalálta Németország partjainál és eljuttatta az ismeretlen férfi unokájának.

„Nagyon meglepődtem”- mondta Angela Erdmann, aki most 62 éves, de már nem ismerhette nagyapját, mert hat évvel a nő születése előtt meghalt. „Egy férfi állt a lakásom ajtaja előtt és közölte, hogy levelet hozott a nagyapámtól. Aztán elmondta, hogy a név és a cím is viszonylag jól kivehető volt a papíron, így talált meg.”

Az üzenetet a múlt hónapban találta meg egy bizonyos Konrad Fischer, de a szöveg nagy része szinte teljesen kivehetetlen volt. A kutatók szerint Richard Platz, Erdmann nagyapja 1913-ban, 20 éves korában dobta vízbe az üveget, amikor egy túrázó csoporttal természetjáráson vett részt. Minden valószínűség szerint, ez a világ legrégebbi, üvegbe zárt üzenete.

Bár Erdmann nem ismerhette nagyapját, rengeteg történetet hallott róla édesanyjától.

A világ legrégebbi üzenete, 101 éves. Forrás: The Guardian. Fotó: Uwe Paesler/EPA

„Nagyon keveset tudok nagyapámról, de annyit igen, hogy író volt, nagyon nyitott természetű és hitt a szabadságban és az egymás iránti tiszteletben. Nagyon örülök, mert úgy érzem egy kicsit közelebb kerültem a gyökereimhez.”

Az üzenet és a palack jelenleg egy hamburgi múzeumban tekinthető meg.