Miért menekülnek a fiatalok terrorista csoportokba?

-mv-

Kenya muszlim többségű Tengerparti Tartományában az elmúlt években felerősödtek a szeparatista törekvések, amelyek a Szomáliából és az Öböl államaiból importált radikális iszlamista ideológiával vegyülve az erőszak fokozódásához vezettek.

Legkevesebb négy ember vesztette életét május 3-án a kenyai Mombasában, amikor ismeretlen elkövetők kézigránátot dobtak a Chania Travellers társaság Thika-Mombasa-Malindi-útvonalon közlekedő távolsági autóbuszára. A tengerparti város zsúfolt üzleti negyedében elkövetett merényletben egy másik, közelben parkoló busz is károkat szenvedett. A mentők húsz sebesültet szállítottak a közeli kórházba. Ezzel párhuzamosan a népszerű tengerparti Reef Beach Resort étteremnél is merényletet követtek el, a szemtanúk beszámolói szerint egy kaukázusi kinézetű férfi csomagját hátrahagyva távozott a helyszínről, majd nem sokkal később a bomba működésbe lépett. A második támadásban – a nagy pánik ellenére – szerencsére senki sem sérült meg. 

A megtámadott busz. 

Bár az elmúlt két évben – tisztázatlan körülmények között – több szélsőséges imámot is meggyilkoltak (a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a kenyai terrorista-ellenes erők emberei), a dzsihádista ideológiai terjedését nem sikerült megakadályozni Kenyában. A reménytelen szociális helyzetű kenyai fiatalok tömegével csatlakoznak a szomáliai iszlamista terrorcsoport, az al-Shabaab helyi sejtjeihez, illetve az al-Shabaabhoz hasonló eszmeiséget képviselő, de kenyai vezetésű al-Hijrához, amelyek oktatást, élelmet és identitást biztosítanak a számukra. A két szervezet gyümölcsöző együttműködése nem csupán a nairobi Westgate bevásárlóközpont elleni 2013. szeptemberi, legkevesebb 67 (más források szerint 100-nál is több) halálos áldozatot követelő komplex támadásban, hanem több tucat más akcióban is megmutatkozott Mombasában, Nairobiban, illetve Kenyának a szomáli határhoz közel eső, döntően szomálik által lakta régiójában, amely szintén fontos toborzóterülete a terrorcsoportoknak.

A gépjárművében megölt Aboud Rogo Mohamed sejk, az első radikális imám, akinek likvidálásával a kenyai biztonsági erőket vádolják hívei.

Csak 2014-ben eddig legkevesebb 14 ember vesztette életét a bombákkal, illetve a kézifegyverekkel végrehajtott merényletekben. Bár a kenyai hatóságok fokozott ellenőrzést tartanak fenn a fenyegetett helyeken, és erősítésként 700 rendőrt vezényeltek a tengerparti területekre, eddig nem sikerült számottevő eredményt felmutatniuk, ugyanakkor erőszakos fellépéseikkel a végletekig fokozták a feszültséget a muszlim és keresztény közösségek között.

Nairobi számára azért is kulcskérdés a terrorizmus visszaszorítása, mivel a turizmus adja a GDP 11 %-át. A romló biztonsági helyzet miatt csak 2012 és 2013 között 16 %-kal esett vissza a szektor, ami több ezer munkahely megszűnését eredményezte.

„AMENNYIBEN A SZEXUÁLIS GYÖNYÖRT KERESED, ROSSZ HELYEN VAGY.”

-kb-

Egy New York-i jóga stúdió rendhagyó lehetőséget kínál a lelki-testi ellazulásra vágyóknak. A foglalkozások meztelenül folynak, a stúdió vezetője szerint a résztvevők így közelebb kerülhetnek testükhöz anélkül, hogy az egész bármilyen szexuális töltetet kapna.

„Számos dolog van, ami megkülönböztet minket az átlagos jógázóktól, ilyen az öltözködés…” - mondja félig viccesen Vanessa Kennedy, az egyik bátor látogató. A stúdió ars poeticája honlapjukon olvasható: „Míg sokan egyenlőségjelet tesznek a meztelenség és a szex között, ez nem több mint jóga. Az egész arról szól, hogy [szó szerint] jól érezd magad a bőrödben, és elégedett legyél önmagaddal. A meztelen jóga gyakorlása megszabadít minket a testünkkel kapcsolatos negatív érzésektől, ezáltal lehetőségünk van elfogadóbb és mélyebb kapcsolatot kialakítani magunkkal és környezetünkkel.”

„…nem önmagáért a meztelenségért, hanem, hogy elég erősek legyünk felfedni gyengeségeinket, és minél mélyebb szinteken csatlakozhassunk egymáshoz…” Fotó: Reuters

A stúdióban lehetőség van koedukált és nemek szerint elkülönített órákra, ugyanúgy, mint „hagyományos”, ruhában tartott foglalkozásokra is. Akik a meztelenkedést választják, azoknak egy felelősségi nyilatkozatot kell aláírniuk, amely többek között tartalmazza, hogy tilos fénykép készítése az óra alatt. A kurzus akkor válik izgalmassá, amikor a tanárok kijavítják az egyes pózokat, vagy, amikor a résztvevők egymásnak segítenek abban, hogy a mozdulatokat minél jobban kivitelezzék. Ennek ellenére a jógaoktatók rendszeresen nyomatékosítják, hogy a test-test kapcsolatnak semmilyen szexuális értelmezése nem megengedett, ha mégis úgy látják, hogy ez előfordul, akkor a résztvevő(ke)t távozásra szólítják fel, és kitiltják a helyről. 

A tanulóknak nem volt ellenvetésük az ellen, hogy beengedjék a Reuters fotóriporterét. Fotó: Shannon Stapleton

A stúdió weboldalán, nagy betűkkel olvasható a figyelmeztetés:

„AMENNYIBEN A SZEXUÁLIS GYÖNYÖRT KERESED, ROSSZ HELYEN VAGY.”

Fotó:Shannon Stapleton

Ritkán, de előfordult már, hogy valakinek erekciója volt a foglalkozások alatt. „A jóga rendkívül sok energiát szabadít fel a testben, és ilyenkor előfordulhat merevedés is. Az általunk gyakorolt jóga természetének köszönhetően azonban, normál esetben, ez hamar elmúlik” – mondja az egyik oktató.

Az Egyesült Államokban a meztelen jóga egyre növekvő népszerűséggel bír már az 1960-as évek hippi korszaka óta. A jógának ezt a válfaját (szanszkritül: nagna jóga) Indiában már az ősidőktől kezdve gyakorolják, és a mai napig spirituális-vallási jelentőséget tulajdonítanak neki.

sd

Andrew Mwenda ugandai újságíró, akinek szavaira az egész világ figyel, saját országában azonban igyekeznek megfosztani őt publikálási lehetőségeitől. Mwenda szerint ugyanis nem a segélyek fogják kihúzni Afrikát a bajból. Nemet mondani sok milliárd dollárra furcsának tűnhet, ugyanakkor végre egy afrikai is elmondhatja, mit gondol Afrikáról.

Andrew Mwenda Fotó: Heidi Nordby Lunde

 „Azt mondják, egy hatalmas segély jelentene megoldást Afrika problémáira. Én azt mondom, kösz, de nem kérünk belőle”– jelentette ki Andrew Mwenda, amire mindenki felkapta a fejét. „Hogyan mutatja a nyugati média Afrikát és mi ennek a következménye? A média az igazat mondja, de nem a teljes igazságot. Mert a fertőzések, a polgárháborúk, az éhezés az afrikai valóság részei, de csak kis részei. Afrikában 54 országából csak 6 országban vannak polgárháborúk. Afrikának fantasztikus lehetőségei vannak, de a nyugati média ezekről nem ad hírt. Ennek az a következménye, hogy az emberekben szánalom ébred és jótékonykodni akarnak. Küldenek élelmet az éhezőknek, békefenntartókat a harcolóknak és gyógyszert a betegeknek. Ezek azonban nem produktív segítségek. Nem teremt jólétet, ha gyógyszert kapunk. A jólét a jövedelemből fakadhat, jövedelem pedig csak úgy lehet, ha van munkahely, vagy lehetőség a vállalkozásra. Oda kell tenni a pénzt, ahol az gyarapodni tud: támogatni a magánbefektetéseket, a hazaiakat és a külföldieket egyaránt. Támogatni a kutatásokat, mert a tudás fontos része a jólét megteremtésének.”

Éhező férfi Ugandában. Fotó: matyichngony

Afrika a kétségbeesés kontinense

Andrew Mwenda szerint mi sem bizonyítja jobban az igazát, mint hogy kéregetésből és segélyből még soha, senki nem gazdagodott meg. „A cotonoui megállapodás értelmében az afrikai országok lehetőséget kaptak, hogy vámmentesen exportáljanak árut az Európai Unió piacára. Uganda 50 ezer tonna cukrot exportálhat, de eddig egy grammot sem küldtünk. Viszont ugyanennyit importálunk Brazíliából és Kubából. Több afrikai ország exportálhatna marhahúst, de még egyik sem élt vele. Az afrikai kormányok lehetőséget kaptak a nemzetközi közösségektől, hogy elkerüljék az együttműködést a saját állampolgáraikkal, viszont véget nem érő tárgyalásokat folytassanak az IMF-el, a Világbankkal, így ezek mondják meg, hogy mire van szüksége az afrikaiaknak. A folyamat során mi, afrikaiak kiszorultunk a politikából, a gazdaságból. A kormányok pedig rá vannak szorulva a segélyre, ezért azokra hallgatnak, akiktől azt kapják, nem saját állampolgáraikra. Afrika ma a kétségbeesés kontinense.”

A brutális apartheid és ami mögötte van

-kb-

„Fehér személy az, aki megjelenésében nyilvánvalóan fehér ember benyomását kelti…!” A náci párt által meghozott nürnbergi faji törvényeken is túltettek azok az intézkedések,  amiket Dél-Afrikában foganatosítottak a feketék ellen. Besúgók, koncepciós perek, „szexcsalik” és brutalitás. A rendszer nem válogatott az eszközökben.

A búr angol konfliktus, amiből a feketék kerültek ki vesztesként

A búrok olyan európai származású (főként holland, német, illetve hugenotta) telepesek leszármazottai Dél-Afrikában, akik a múlt század elején önérzetesen védték érdekeiket az angol gyarmatosítók ellen, és kiálltak saját szabadságjogaik mellett. Ugyanakkor előszeretettel alkalmaztak fekete rabszolgákat földjeiken, így a búr-angol szembenállás egyik sarkalatos pontja volt, amikor utóbbiak megtiltották a rabszolgatartást. A búrok nem csak a szabadság fogalmát, de a kálvinizmust is sajátosan értelmezték. Úgy gondolták, hogy ők Isten kiválasztott népe, a feketék pedig eredendően szolgaságra vannak ítélve.

Bár a búrok az angolokat sem kedvelték, abban egyetértettek a felek, hogy a legjobb földek az európaiakat illetik meg. 1913-as adatok szerint az akkori gyarmati terület 7,8%-a maradt a feketék kezében, akiket rezervátumba kényszerítettek, ahol a megművelhető föld sokkal rosszabb minőségű volt. Így az őshonos afrikaiaknak nem maradt más választásuk, mint a bérmunka a gyarmattartók birtokain.

Dél-Afrikában már a németországi náci párt hatalomra jutása előtt törvénybe iktatták, hogy a feketék és európaiak között létesített szexuális, vagy házassági kapcsolat bűncselekmény. Ennek ellenére, már akkor is bőven lehetett látni félvéreket az utcán…

Az angolok meg elintéztek mindenkit

A britek nem csak a feketéket, de európai testvéreiket, a búrokat is lenézték. Ez csúcsosodott ki a híres-hírhedt angol-búr háborúban (1899-1902), ahol a világtörténelem során először állítottak fel koncentrációs táborokat. Az angolok szó szerint megtizedelték a búrokat. Henry Campbell liberális politikus 1901-ben kijelentette, hogy „egy háború, amelyet ilyen barbár eszközökkel folytatnak, már nem is háború!” Az angolok főparancsnoka, Lord Horatio Kitchener másként vélekedett: „A [búrok] civilizálatlan vadak, vékony fehér réteggel bemázolva …ketrecbe kell terelni őket, akár a vadakat.”

A britek a feketék ellenes intézkedéseiken is csak akkor kezdtek el egy picit enyhíteni, amikor a németországi náci propaganda hatására, az SA mintájára, a búr szélsőségesek is megalapították saját antiszemita és rasszista szervezeteiket. Ettől függetlenül az angolok nem ágáltak olyan törvények ellen, ami korlátozta a feketék munkavállalási jogait, vagy, hogy egy feketét bírósági ítélet nélkül három hónapra börtönbe lehet zárni, a bíróság előtt pedig saját magának kell bizonyítania ártatlanságát.

Jelentős indiai kisebbség is él(t) Dél-Afrikában, nekik leginkább a kereskedési és földszerzési jogaikat korlátozták az európaiak. Érdekesség, hogy Mahatma Gandhi, az indiai függetlenség élharcosa pont ebben az időben ügyvédként tevékenykedett Johannesburgban. Ő állt az ottani indiaiak élére, és ott hirdette meg először a passzív ellenállás politikáját.

„Nem eltemették, elültették őket. És örökre nőni és virágozni fognak a búrok szívében.” Az angolok által felállított koncentrációs táborokban 27 927 gyermek és nő vesztette életét. Fotó: mindserpent.com

Megkezdődik (folytatódik) az apartheid

Az 1902-es háborús vereségük után a búrok 1948-ban vehettek revansot az angolokon. Ekkor került hatalomra pártjuk, a Nemzeti Párt, ezt a dátumot tekinthetjük az apartheid intézményesülésének. 1950-ben, öt évvel a Harmadik Birodalom bukása után Dél-Afrikában megszületett a népesség-nyilvántartási törvény. „Fehér személy az, aki megjelenésében nyilvánvalóan fehér ember benyomását kelti, vagy akit általában annak tekintenek, kivéve az olyan személyt, akit, jóllehet megjelenésében fehér személy benyomását kelti, általában színesnek [félvér] tekintenek…”

Ebben az időben a rendőrség egyik fele az ún. belső útlevelek ellenőrzésével foglalkozott (minden fekete lakos rendelkezett ilyennel, ezt kellet felmutatni igazoltatáskor. Ha csak az egyik lapja is gyűrött volt, könnyen a fogdában találhatta magát az illető), addig a másik fele azt vizsgálta, hogy ki, kivel érintkezik: a fehér, aki félvérrel tartott kapcsolatot, a gyanúsak listájára került, ugyanúgy, mint a feketékkel barátkozó félvér. Mindez jó lehetőséget adott egy komplett besúgó hálózat kiépülésére. Aki gyanúsat észlelt maga körül, esetleg még rosszat is akart a szomszédjának, nyugodtan tehetett feljelentést.

Az 1960-as sharpeville-i felkelés leverésének eredménye. A dél-afrikai rendőrség 64 apartheid ellenes színes bőrű tüntetőt lőtt agyon. Fotó: Chris Trotter

„Szexcsalik”

A rendőrség fekete lányokat is alkalmazott az „elhajló” fehérek kézre kerítésének érdekében. Az 1960-as években történt, hogy egy családos fehér férfi egyik este felvett egy fiatal színes bőrű stoppost, akivel, nem sokkal később egy elhagyatott helyen szexuális kapcsolatot létesített. A nő viszont a hatalom beépített embere volt, és egy rendőr már várt rájuk, aki viszont némi készpénzért hajlandó lett volna szemet hunyni az incidens fölött. A fehér férfi azonban attól való félelmében, hogy élete végéig zsarolhatják és lebukhat családja előtt, fejbe lőtte a rendőrt. Így kapott 15 év letöltendőt, de még mindig jobban járt, mint ha erkölcsi vétség vádjával, feketével való közösülés címen vették volna elő…

Húsz évvel az apartheid után

-kb-

Óriási bel- és külföldi érdeklődés mellett, 1994. április 26-29-én tartották meg Dél-Afrikában az első, a fajok teljes egyenlőségén alapuló szabad választásokat, ahol Nelson Mandela pártja elsöprő győzelmet aratott. A több mint négy évtizedes apartheid rendszert megélt országban a választásokat követően a politikai erőszakcselekmények szinte teljesen megszűntek.

Az azóta eltelt húsz évben felnövekedett generáció már nem viseli magán a faji megkülönböztetés emlékének nyomait. „Néhol tapasztalható rasszizmus, de nincs rám hatással” – mondja Nkululeko Simelane, másod éves mérnökhallgató, aki 1994. április 27-én született. „Széles körben beszédtéma még mindig ez az egész apartheid dolog, de egyáltalán nem érzem a bőrömön.” A fiatal egyetemistát nem igazán hozza lázba az idén májusban esedékes dél-afrikai választásokon való részvétel lehetősége. „Az egyetlen dolog, ami arra késztet, hogy elmenjek szavazni, hogy ez lesz az első alkalmam. Nem akarom kihagyni.”

Fotó: Mike Hutchings

A 18 éve Thandi szerint fontos, hogy a „fiatalok elmenjenek szavazni, mert ők azok, akik a legtovább érzik majd a bőrükön a választások eredményeit. Az idősebb generáció talán a passzivitást választja a múltbeli események okán kialakult kiábrándultságuk miatt, de nekünk meg kell mutatnunk, hogy igenis lehet és kell változtatni.”

Fotó:Mike Hutching

Az apartheid megszűnésével nem oldódott meg minden probléma. A faji megkülönböztetés helyére (a dél-amerikai mintához hasonlóan) az óriási vagyoni különbségek kerültek. KwaZulu-Nata tartományban a lakosság 30, Kelet-Fokföldön 40%-a nem jut tiszta ivóvízhez, áramhoz és egyéb alapszolgáltatásokhoz.

Mindezek ellenére a Dél-afrikai Köztársaság még mindig a kontinens kulcsállama. Afrika teljes ipari termeléséből az ország 40%-kal, áramtermeléséből 50%-kal részesedik. A kontinens aszfaltozott útjainak fele itt épül, a mobiltelefonok több mint harmada, a számítógépek és ATM-ek több mint fele itt működik.

Daniel François Malan, Dél-Afrika egykori miniszterelnöke (1948-1954), az apartheid intézményesítője. Az angolok és a zsidók mellett a fő célpont a nem fehér lakosság volt. 1950-től kötelezővé tették a faji hovatartozás nyilvántartását. 1953-tól a feketék és fehérek egymástól elkülönítve utaztak a tömegközlekedési járműveken, hét évvel később a színes bőrűek már a munkahelyükre is külön ajtókon léphettek be.

Fotó: Britannica

A sowetoi felkelés, 1976-ban robbant ki, amikor fekete fiatalok vonultak utcára, mert a dél-afrikai kormány intézkedése nyomán az európai telepesek nyelve (afrikánsz) lett hivatalos az oktatásban. A rendőrökkel való összecsapásokban 250 színes bőrű vesztette életét, és ugyanannyian sérültek meg.

Fotó: TVC

 A szélsőjobboldali Afrikáner mozgalom egyik tagja az életéért könyörög, közvetlenül mielőtt egy fekete katona fejbe lövi. A fotó 1994. március 11-én készült.

Fotó: INC

Autós konvoj hozza Eugene Terreblanche, dél-afrikai szélsőjobboldali politikus holttestét. Hívei náci karlendítéssel tisztelegnek koporsója előtt. Eugene Terreblanche-t 2010-ben, saját házában gyilkolta meg két fekete alkalmazottja. Az apartheid elszánt híve 1973-ban alapította meg pártját, melynek fő célja a fajüldöző rezsim fenntartása.

Fotó: AP